A nyilvánossághoz fordult egy állami gondozott testvérpár, akik megosztották legfontosabb élményeiket a hazai nevelőszülői hálózatról. Lapszemle.
„Amikor kórházba kellett vinni, összevarrni a fejem, a kocsiban azt mondogatta nekem, hogy egy árva kukkot se merjek szólni, mert még jobban kikapok. A vizsgálat és az ellátás alatt pedig végig az orvos mögött állt, és intett, hogy meg ne merjek mukkanni. Úgyhogy végül az lett a sztori, hogy játszottunk és elestem.”
„Még két húgom került ehhez a családhoz, ahol két édesgyerek, két fiú is volt. A halálesetet követően a nevelőanyukánk nagyon rosszul kezdett bánni velünk. Javarészt ugyan a fiai vertek bennünket, de tőle is kaptunk alkalmanként pár pofont. Nevelőanyukám inkább verbálisan bántalmazott és ezek a dolgok már egészen kicsi koromban rendszerszintűvé váltak, de miután kiderült, hogy nem vagyok az a tipikus kisfiús gyerek, nem érdekel a foci, az autók meg a csajok, csak fokozódott a dolog. Nyilván én már akkor is tudtam, hogy meleg vagyok és ez a másságom okot szolgáltatott nekik arra, hogy random, minden ok nélkül pofozzanak, nekem essenek.”
Csak néhány azon szörnyűségek közül, amit a Magyar Hang cikkében megszólaló testvérpár átélt a nevelőszülői családjukban. Nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen, napi szinten. Fred és Tímea, bár tízen vannak testvérek, ketten fordultak a nyilvánosság felé, hogy meséljenek a gyerekkorukról. A velük és egy gyermekvédelmi szakemberrel készült riport legfontosabb gondolatai a következők voltak:
- A testvérpár szerint az általuk ismert, korábban nevelőszülőknél elhelyezett felnőttek döntő többsége ilyen történetekkel van teli. Már ha még él. Ugyanis a nevelőszülői hálózaton keresztül megismert barátaik zöme 30 éves kora előtt meghal, súlyos betegségben szenved vagy eltűnik a drog, az alkohol és a bűnözés süllyesztőjében.
- Fred szerint kifizetődő dolog nevelőszülőnek lenni. Anyagi biztonságot ad, meg különféle támogatásokat is igényelhet a gyerekek után. Például gáztámogatást is kap a gyerekek számától függően.
- A cikkben megszólaló egykori gyermekvédelmi gyám szerint ha egy gyermek – bármilyen szempontból – rossz bánásmódban részesül a nevelőszülőknél, akkor az első lépés az lenne, hogy ez a gyámja tudomására jusson, ennek viszont a magyar gyakorlatban számtalan gátja van.
- A törvény úgy határozza meg, hogy egy gyámhoz 30 gyermek tartozhat, ami az egykori gyám esetében a valóságban 60 fő volt. Havonta ötezer kilométert ment, amihez nem biztosítottak normális járművet, rengeteg volt a papírmunka és az iratkezelés. A gyermekvédelmi gyámként dolgozók egy csoportja 2024-ben munkaügyi pert indított, amit meg is nyert a megyei gyermekvédelmi központ és az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálattal szemben azon a jogcímen, hogy rendkívüli munkavégzést – egy gyermekvédelmi gyámhoz több, mint 30 gyermek tartozik –, ügyeletet, készenlétet láttak el és látnak el a mai napig is.
- Ha az egykori gyermekvédelmi gyám bárkinek tanácsot adhatna, azt mondaná, hogy ne menjen a gyermekvédelembe. Szerinte ugyanis amíg a rendszerben dolgozhatnak olyan emberek, akiket semmilyen retorzió nem ér, ha fittyet hánynak a szakmai elvárásokra, ha bármilyen következmény nélkül csinálhatnak, állíthatnak bármit, megbélyegezve ezzel a rendszer többi résztvevőjét is, a gyerekektől kezdve a szakembereken át, akár a nevelőszülőkig, addig semmi értelme.
A cikk további részletei a Magyar Hang oldalán olvashatók!
