Itt voltunk, nagyon is emlékezünk rá, hogy a gyűlöletkampányt Orbán Viktor 2002-ben az országgyűlési választás második fordulójában indította el, amikor azt mondta: „a haza nem lehet ellenzékben…”. És persze „haza” alatt saját magát és pártját, annak híveit értette, akik a Fideszre szavaznak. Mindenki, aki ezen a körön kívül van, az nem tartozik nála a hazához.
Velük szemben minden megengedett.
Azóta ennek a gyűlöletnek sok célpontja akadt: az offshore-lovagok (akiknek helyét aztán átvették ők…), Soros, a migránsok, a „másság”, az EU, Brüsszel, manapság pedig az ukránok és persze folyamatosan a mindenkori ellenzék szavazóikkal együtt, amelyet most „baloldalnak” neveznek, a Jobbiktól a DK-n, az MSZP-n át a Tisza Pártig. Miközben ők 15 éve vannak kormányon, az ország súlyos társadalmi és gazdasági válságba került, ahonnan kijönni csak nagyon soká lehet. De hiába maradnának kormányon, ez már nekik nem menne. Kiürültek és belefáradtak az állandó harcba, a pénzcsinálásba… maguknak. Kormányozni nem tudnak, csak hitelből pénzt osztogatni, amit aztán gyermekeinknek és unokáinknak kell visszafizetni. Kifosztott önkormányzatok, tönkretett vasút- és közúthálózat, romló közbiztonság, és látjuk, hogy mire jutottak az egészségügyben, az oktatásban, a szociális ellátásban, a gyermekvédelemben és sorolhatnánk: a csődbe!
Helyette digitális harcosok, a közpénzen fizetett gyűlölet- és hazugságkampányt feltekerték, amely csúcsra még ezután jut!
Kecskemét közéletébe több cikluson keresztül nemigen szivárgott be ez az országosan szervezett gyűlöletkampány, az itteni politikai szereplők ettől távol tartották magukat. Volt, ami összetartotta őket – persze sok vita és huzakodás mellett: Kecskemét. Mindegy, ki volt a polgármester, melyik párt embere – leginkább a Fidesz –, a sérülékeny konszenzus legalább abban megvolt, hogy Kecskemét a legfontosabb. E nélkül – meg a Gyurcsány-kormány nélkül – nincs Mercedes-gyár, aztán EU-támogatású és önerős lakossági út- és közműberuházások, nagy létesítmények, nyüzsgő civil élet, Csiperó, ameddig…
Akkor még tudták, hogy a polgármester minden lakos polgármestere, függetlenül attól, melyik párt jelölte, kik szavaztak rá. Minden itt lakót képvisel, és nemcsak az „övéit”. Aztán 2019 után valami megváltozott. Az akkor együttműködő helyi ellenzék majdnem többséget kapott a közgyűlésben, de aztán a többségi Fidesz minden szavazásnál legyőzni akarta az ellenzéket, nem azt tartotta szem előtt, hogy minél jobb döntést hozzanak, hanem hogy az ő álláspontja érvényesüljön mindenáron. Aki más véleményen volt, az a város ellensége. Az ellenzék ma már a Fidesz-többség szemében valami eltiporni való poloska („mind sorra kerül” – mondta a nagyfőnök…), kártevő, amely rontja Kecskemét levegőjét. És 2024 tavaszán még temették a helyi ellenzéket, az mégis erőre kapott, és öt képviselővel (közülük hárman egyéniben) bejutott a helyi parlamentbe. De velük és szavazóikkal szemben a gyanakvás, a gyűlöletkeltés folytatódott.
Amikor aztán idén tavasszal kirobbant az ún. MNB-alapítványi botrány, és a helyi ellenzék lemondásra szólította fel Szemereyné polgármestert és Gaál alpolgármestert tisztségeikből a Neumann János Egyetemért Alapítványnál, a polgármester ismét megtalálta a bűnöst: a „baloldalt”. Ezzel stigmatizálva és vérig sértve sok ezer kecskeméti lakost, akik lehetnek baloldaliak vagy mások, de nem azzal kelnek-fekszenek, hogy miben tudnának a városnak ártani. Ahol élnek és meghalnak, dolgoznak és tanulnak. Képviselőiket a közgyűlésbe a helyi szavazók nagy többséggel választották meg, és elvárják tőlük, hogy képviseljék őket, dolgozzanak értük, tegyék a dolgukat – ha kell, a bajok és problémák feltárásával és orvoslásával. Ez történik.
A botrány kirobbanása után nem azt mondta el a polgármester, hogy szerinte mi történt a 127,5 milliárd forinttal, hanem, hogy „a baloldal nekiment az egyetemnek”! Persze ő is tudta, hogy ez hazugság. A rendszerváltás óta soha egyetlen kecskeméti polgármester sem volt ennyire megosztó pártpolitikus a nyilvánosságban, mint a mostani. Az Állami Számvevőszék igen kemény, büntető nyomozást elindító vizsgálati jelentése után egyszer sem állt ki a közvélemény elé egy részletes és önkritikus nyilatkozattal, ehelyett a baloldal, az ellenzék a hibás. Mert meg meri kérdezni: „Hol van a pénz?”
Mégis, kinek a polgármestere?
A pártok és politikusok minősíthetik egymást, címkét ragaszthatnak a másikra, de egy polgármester azt nem teheti, hogy településének bármilyen választói csoportját bajkeverőnek minősíti, s ezzel a gyűlölet céltábláját tegye ki rájuk! Csodálkoznak, hogy sok kecskeméti ember dühös felelőtlen vezetőire, szidják őket és azonnali távozásukat követelik a magánbeszélgetéseken, a közéletben, a közterületen, a médiában és a közösségi oldalakon. Ők meg okolják az ellenzéket, a helyi független sajtót és mindenkit, aki kritikus velük szemben. Pedig kezükben van a közpénzből fenntartott média, pénz, paripa, fegyver, ahogy mondják. Gyűlöletre nem lehet gyűlölet a válasz, és vannak kemény megnyilvánulások is a közösségi térben a pártok és a polgárok részéről, de minden okuk megvan rá. És ezt ők nem értik, mert a hatalom fontosabb nekik, mint a város és az itt lakók élete, mindannyiunk pénze. Foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá.
Ebből kiút csak akkor lesz, ha a kecskemétiek majd azt mondják nekik: eddig és ne tovább, menjetek isten hírével! És akkor reméljük, a címben feltett kérdésre, miszerint mégis, kinek a polgármestere, a helyes válasz egyszavas lesz: mindenkié! Mert most nem.
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.
