Az egyre súlyosabb aszályok következményeiről és a megoldást kínáló zöld-kék infrastruktúráról, a városi esőkertekről, a területek elárasztásáról és az Unió által finanszírozott vízmegtartó fejlesztésekről is szó esett azon a megbeszélésen-workshop-on, amelyet az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatósága szervezett Kecskeméten csütörtökön.
A DG REGIO (az Európai Bizottság említett főigazgatósága) rendszeresen szervez a tagállamok újságírói, riporterei számára szakmai programokat. A kétnapos tanulmányutak során konkrét beruházások segítségével mutatják be a kohéziós politikát, jelen esetben a klíma alkalmazkodás, ezen belül is zöld-kék infrastruktúra eszközén keresztül, amely hazánkban különösen aktuális. A 2021-27-es uniós időszakban sok olyan pályázati lehetőség nyílik, amelyek a vízmegtartást és a biodiverzitás növelését segítik elő uniós társfinanszírozással.
A téma összetett erőfeszítéseket és több szakterület együttműködését igényli: a helyszínek függvényében főként a vízgazdálkodás, természetvédelem, ökológia, mezőgazdaság, erdészet, várostervezés, tájépítészet, közlekedés területén dolgozóknak kell közösen gondolkodniuk és összedolgozniuk a fontos ügy érdekében.
A fókusz most a települések ellenállóképességén, a vízmegtartás-vízpótlás, az aszály és a Homokhátság elsivatagosodásának problematikáján volt. A médiaút szerdán Szegeden kezdődött az ottani projektek megismerésével, majd Ruzsa és a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó Baksi-puszta következett, csütörtökön pedig Kecskeméten folytatódott a program.
A homokbányai Bringaparkban, a Veloroom kávézó rendezvénytermében tartott előadásokat követően a résztvevők megnézték a homokbányai esőkerteket, majd a Vincent étteremben következett szakmai megbeszélés – ezen részt vettek kutatók, egyetemi szakemberek, ökológusok, természetvédelmi őrök, gazdálkodók, vízügyesek, a WWF környezetpolitikai szakértője és civil szervezetek képviselői.
Néhány elhangzott gondolat, problémafelvetés röviden:
- A folyószabályozásra, a belvízelvezetésre korábban társadalmi igény volt, de mára egyértelmű lett, hogy nagyon sok helyen nem megfelelően használjuk a tájat. A társadalom is felismerte a vízvisszatartás szükségességét és ezügyben el is várja a hatékony cselekvést.
- Ugyanakkor az árvízvédelmi infrastruktúrát nem szabad elbontani, az árvizek elleni biztonságot garantálni kell.
- Számos területhez fűződő jog van (például hal- és vadgazdálkodási), bonyolult az ágazati jogrendszer, a rendeletek gyakran egymásnak ellentmondanak – ennek kára pedig leginkább a természetvédelemnél csapódik le. Hiába élvez a jogban prioritást, a gyakorlatban sokszor más érdek érvényesül, és a természetvédelem hátrébb és hétrébb sorolódik.
- A természetvédelemnek marad a Kasszandra-jóslatok kimondásának hálátlan szerepe, amelyekben nem hisz senki, de húsz év múlva teljes mértékben beigazolódnak. Az ismerethiány, a tájékozatlanság is az oka, hogy nem figyel a társadalom a figyelmeztetésekre, és emiatt kialakulnak az érdekellentétek.
- Egy kisgazdálkodót-kistermelőt nehéz rábírni arra, hogy természetközeli gazdálkodást folytasson, a nagyobbak jobban megengedhetik ezt maguknak, akár egyes területeik elárasztását is.
- A talajvízszint süllyedése az egész országban gondokat okoz. 600 talajmonitoring kút adatainak elemzésével arra jutottak, hogy mindenhol csökkenő trend észlelhető.
- Ha nem lesz igazán hathatós lépés a vízvisszatartás terén, akkor kétségessé válik, hogy folytatni lehet-e mezőgazdasági termelést az Alföldön, és főleg a Homokhátságon – az olívatermesztés sem jelent megoldást, ezt a száraz klímát az olajbogyó sem bírja.
- A mezőgazdaságnak ki kell lépnie a pusztán jövedelmet termelő szerepből – környezet-és tájgazdálkodást kell folytatni, általános integrált szemléletre van szükség.
- Összetett problémákról van szó, nincsenek egyszerű, egzakt válaszok.
- A víztakarékosságról nagyon kevés szó esik, pedig anélkül a vízpótlás nem fog működni. A vízpazarló tájhasználatnak véget kell vetni, a mezőgazdaságban muszáj tudomásul venni, hogy egyes növényeket ilyen klimatikus körülmények között már nem lehet termeszteni. Érdemes új, modern módszereket használni, drónnal is lehet például öntözni.
- A helyben elpárolgó víz egyelőre nem fog számottevő esőt eredményezni.
- A Kiskunságban lévő 1 millió hektárnyi erdő jelentősen hozzájárul a víz „elszívásához”, inkább az ártéri területeken kellene fásításra törekedni.
- Vízpótlás és vízmegtartás egyszerre, egyidejűleg szükséges, lehetőleg minden vizet, ami csapadék formájában lehullik, meg kell tartani, és nem a csatornákban, hanem a tájban.
Vízmegtartás kicsiben és nagyban
Csapadékvíz megtartására és szikkasztására alkalmas, elárasztható területeket alakítanának ki a közeljövőben Kecskeméten, több helyszínen – tudtuk meg Balogh Zoltántól, az önkormányzat fejlesztéspolitikai irodájának vezetőjétől.
„A csapadékvíz-kezelés terén a kisebb beavatkozások a városon, városrészeken belüli helyzetek kezelésében segítenek, és az a fő szerepük, hogy a heves esőzések során lezúduló nagy mennyiségű víz ne okozzon kárt, hanem éppen ellenkezőleg, javítsa a helyi mikroklímát. Ilyen megoldás például az esőkert, ebből a város egy TOP Pluszos pályázat keretében várhatóan tíz-tizenöt beavatkozási területen tud majd egyet-egyet megvalósítani. Vannak nagyobb léptékű vízmegtartási beruházások is, a KEHOP Plusz keretében ilyenre is készülünk. Az itteni értékes, változatos ökoszisztémájú területek hatását szeretnénk szétteríteni a város minél nagyobb részén” – mondta el Balogh Zoltán.
Mint azt hangsúlyozta, évente a város közterületeire (utak, járdák, terek, parkok) 4-5 millió köbméter csapadékvíz hullik le, ebből a mennyiségből kell minél többet itt tartani, és helyben a város környezetében szikkasztani – ez javítja a mikroklímát, növeli a jelenleg kritikusan alacsony talajvízszintet.
A projekt keretében csapadékvíz-szikkasztásra lehetne használni a Csalánosi erdőben lévő tóból a Homokbánya nyugati része felé kanyargó Csalánosi-csatorna környezetét: a partot alacsonnyá alakítva csapadékos időjárás esetén a víz eláraszthatja a mellette lévő területek kijelölt részét.
További, ugyancsak árasztásra és szikkasztásra alkalmas helyszín lehetne a Mindszenti körúti szennyvíztisztító telep területé mögött található véderdő, valamint a város déli részén elhelyezkedő záportározó. A fejlesztéspolitikai irodavezető hangsúlyozta: nem nyíltvízi tavak kialakítása a cél – a várható csapadék mennyisége ezt valószínűleg nem is tenné lehetővé –, hanem a klimatikus viszonyok javítása, a talajvíz süllyedésének megállítása. Magyarán ezek a területek vízmegtartásra, szikkasztásra lesznek létrehozva, nem öntözésre.
Balogh Zoltán hozzátette: a pályázat összeállítását már nyár elején elkezdték. A pályázati felhívás szerint 2026. januárjában indul az első benyújtási időszak, a pályázati dokumentációt addigra szükséges összeállítani, de az eddig elvégzett munkát tekintve jól állnak. Összegről még korai lenne beszélni az előkészítés szakaszában, de milliárdos nagyságrendű a projekt.
A már említett esőkertekből – főként a Zöld Küldetés Egyesületnek köszönhetően – már közel harminc készült Kecskeméten – ebből tizennyolc található a mintának is tekinthető Gerlice utcában.
Az esőkertek lényege, hogy az intenzív esőzések után megtartják a csapadékvizet, és biztosítják annak elvezetését. Az esővíz növények általi felhasználása főleg azokon a területeken fontos, ahol az utcát, előkerteket már oly mértékben leburkolták, hogy a csapadék nem tud az útról lefolyni, és így nagyobb tócsák alakulnak ki.
Az esőkertek nagy mennyiségű víz megkötésére képesek, a csapadékot sokáig tudják raktározni, valamint fokozatosan hasznosítják azt. Egy ilyen helyen aszály idején is több esélye van a növényzetnek a túlélésre. Előnyük az is, hogy a talaj gyorsan magába szívja a csapadékot, nem alakul ki pangóvíz, mint a betonos árkokban, így nincs tere a vízközeli helyeket kedvelő kártevők elszaporodásának. Az esőkertek létrehozásával zöldebbé válik az utca és a tér, valamint az árnyékot adó fák a levegő hőmérsékletét is csökkentik, összességében tehát jobb lesz a környezet mikroklímája.
Több cég is felismerte, hogy ilyen természetes megoldással mérsékelhetik a hősziget-hatást a telephelyükön, ha az aszfaltburkolat vagy térkő helyett egy hűvösebb klímát biztosító zöld szigetnek adnak helyet.
Farkas Barta Kata, az egyesület elnöke a Fürdő mögötti Erdőparkról is beszélt az újságíróknak. Mint ismeretes, az 5 és fél hektáros területen – amely egykor szikes tó volt, majd szántó, az utóbbi két évtizedben viszont már nem állt művelés alatt – több tízezer facsemetét és cserjét ültettek el az egyesület tagjai és több száz önkéntes. Farkas Barta Kata kiemelte: a tájépítész bevonásával végzett tervezés során fontos szempont volt, hogy az Erdőpark illeszkedjen a táj adottságaihoz, de a megváltozott klimatikus viszonyokhoz is alkalmazkodjon. A természetes megjelenítés miatt a fák, cserjék nem szép egyenes sorokban kerültek a földbe, és különböző erdőtársulásokat – például homoki tölgyes, homoki borókás – is létrehoztak. A 8 ezer négyzetméteres erdőkert részben különböző gyümölcsfa-fajták csemetéi növekednek, de van itt kis tó, virágos rét és mocsár is. Rendszeres kaszálás csak az utakon történik, volt olyan területrész, ahol egyáltalán nem történt ilyen beavatkozás. Az elmúlt években – a vízfelületeknek is köszönhetően – jónéhány védett madárfaj felfedezte magának az Erdőparkot.
A hagyományos és az árasztásos öntözést is kipróbálta az egyesület, utóbbi egyértelműen „jobban vizsgázott”, ezért ennek továbbvitele a cél a KEHOP-pályázattal. A víz jelenleg szivattyú segítségével érkezik a területre, de a fejlesztés révén a gravitációs vízellátás is megoldható lesz – mondta el Farkas Barta Kata.
