Kecskeméten a Fidesz–KDNP 2019-hez képest megerősödve került ki a 2024-es önkormányzati választási küzdelemből: visszaszerezte a még 2018 végén, az ellenzéki pártokból verbuválódott Szövetség a Hírös Városért Egyesülettől a három széchenyivárosi egyéni választókerületet. A kormánypártiak azonban nem örülhettek felhőtlenül győzelmüknek, ugyanis a parlamenten és a közgyűlésen kívülről kaptak – az elmúlt másfél év tükrében – ellenálló kihívót Magyar Péter és a Tisza mozgalom megjelenésével.
Áttekintés következik az elmúlt másfél év kecskeméti politikájáról.
A belpolitikai küzdőtér szereplőinek megváltozásával pedig immár a Fidesz számára a tét nem más, mint hogy képes-e megvédeni rezsimjét (rezsimvédelem) attól a személytől – és a rendszerváltás ígéretével fellépő, köré épült politikai közösségtől – aki Orbán Viktor szemszögéből nézve tőrdöfést követett el egykori pártcsaládja ellen, majd kovácsolt ebből politikai hasznot.
Magyar Péter politikai színrelépése a kegyelmi ügyhöz kötődik, melybe volt felesége, Varga Judit, az egykori igazságügyi miniszter is belebukott Novák Katalin köztársasági elnökkel együtt. Az ezután hamarjában összeállt kritikus tömeg legalább ilyen gyors ütemben vonta meg bizalmát 2024 nyarán – az EP-választás alkalmával – a 2010 óta sikertelenségek sorozatát felmutató parlamenti ellenzéki pártoktól. Innen a Tisza mozgalom indulása, mely hamar humuszra talált Kecskeméten is.
A régi, másként szólva óellenzék összeomlása a vidéki városokban még szembetűnőbb, akárcsak Kecskeméten, ahol az egykor ötpárti ernyőszervezet (Szövetség a Hírös Városért Egyesület) háromra zsugorodott (MSZP, DK, LMP) – miután a Momentum felszámolta magát, a Jobbik pedig a láthatatlanság ködébe veszett.
A Szövetség akárcsak egy csipkedő darázs
Bár a Szövetség mára aligha tekinthető a Fidesz valós kihívójának, mégis mint egy csipkedő darázs „zavarja” a közgyűlésben a kormánypárti oldalt. „Szőnyegbombázás” – ezt a kifejezést használta Nemcsik Mátyás, a Fidesz–KDNP képviselője annak kapcsán, hogy a képviselő-testület márciusi ülésére Tóth Szilárd (Szövetség) hat írásbeli kérdést és két indítványt nyújtott be. Ezután a Fidesz úgy módosította a közgyűlés SZMSZ-ét, hogy az ülésre írásban benyújtott kérdések és interpellációk ezentúl már nem kerülhetnek automatikusan napirendre.
A Fidesz–KDNP-frakció korlátozási kedve nem új keletű: 2024 októberében már eltörölték azt a lehetőséget, hogy bármely képviselő napirend előtt felszólaljon. Majd szinte pontosan egy évvel később eltörölték a képviselők napirend utáni felszólalását is. Leviczky Cirill képviselő szerint azért, mert a Szövetség egyik „képviselője három napirend utáni hozzászólást is beadott”. Majd cinikusan azt is hozzátette: „Tehát élvezem önökkel a vitát, és hajrá!”
És azért is kellemetlen a Szövetség jelenléte a Fidesznek, mert Szemereyné Pataki Klaudia polgármester hiába távolítaná magától a kecskeméti egyetemi alapítvány ügyét – ahol maga is pozíciót tölt be (a felügyelőbizottságban) –, a Szövetség politikusai rendre megkérdezik, hogy hol van az a 127,5 milliárd forint közpénz, amelyből a campus befejezését és okosvárost ígértek Kecskemétnek.
Lázadás a fideszes ancien régime ellen
A Fidesznek a figyelmét így egyszerre kétfelé kell irányítania, mert nem elég, hogy fel kell mutatnia eredményeket (építkezések, beruházások, kulturális programok, adóbevételek növekedése) a szűkülő uniós források közepette, hanem a közgyűlési adok-kapokon túl egy szabad szemmel alig látható, ám a társadalom mélyében gyorsan növekvő erővel is szembe került. 2024-ben az EP-választáson a Tisza Párt – beazonosítható szereplők nélkül – alig 500 vokssal maradt el Kecskeméten a Fidesztől. Ilyen szorosan egymáshoz közel két politikai tábor nem volt a városban azóta, hogy – 1998 óta – Orbán pártja uralja a bács-kiskuni megyeszékhelyet.
Ezt a hangulatváltozást azonban aligha köthetjük csupán az ellenzéki összefogás 2022-es teljes bukásához, amely az immár negyedik kétharmadhoz vezetett, valamint a kegyelmi ügyhöz, amely mindmáig vérző seb a kormánypárton. Ugyanis a magyar gazdaság évek óta stagflációs csapdában vergődik: a GDP csökkenése, a zuhanó beruházások és a magas infláció jellemzi a helyzetet. Ezt nem külső tényezők okozták – ez a válság már az orosz–ukrán háború előtt kezdődött –, hanem hibás gazdaságpolitikai döntések sorozatának eredménye, amelyért 16 év kormányzás után a politikai felelősség Orbán Viktort terheli.
Részben a 2026-os választás arról is szól, hogy a magyarok ítéletet mondanak az egyszemélyi erős vezetőről, és elhiszik-e neki, hogy változtatás nélkül ki lehet lábalni a mélyülő válságból.
Egy vállalkozó szempontjából azonban már másként merül fel a kérdés: kibírom-e a terhet, vagyis hogy az erőltetett reálbéremelkedést nekem kell a hátamon kihordani, miközben nincs gazdasági növekedés. A gazdasági életet ugyanis mintha guta ütötte volna meg: egyszerre megállt, alig termelnek, nem gyártanak eleget, ami jövőképet adna. Orbán gazdaságpolitikusai mindezt az oroszokra kivetett szankciókkal és a „Nyugat halálával” igyekeznek elkommunikálni, miközben a teljesítményelvűséget, a meritokráciát tették mércéül – csakhogy az inflációs rém felfalja a korábban megtermelt javakat is.
Bár a gazdaság visszaesését Laczkó-Zsámboki Angéla egészen más megvilágításba helyezi, aki kissé túlpörgő, borsos stílusával mindenképpen kitűnik a kecskeméti fideszes politikusok közül. Az önkormányzati cégtől is fizetést kapó politikus szerint azzal, hogy tele vannak a plázák, hamis képet fest az, aki növekvő szegénységről beszél. Laczkó-Zsámboki ugyanakkor elismerte: „tudom, hogy a középosztály nem a Fideszre szavaz„. Talán arra utalt, hogy szociológiailag radikálisan átalakult a Fidesz szavazóbázisa, amely többségében – az oligarchákon felül – inkább az alsóbb jövedelmi osztályokból és az alacsonyabb nyugdíjban részesülők köréből kerül ki.
Hogy ez Kecskeméten miben nyilvánul meg? Például abban, hogy a leginkább jobb módúak által lakott Vacsi közt (Tóth Szilárd – Szövetség), Petőfivárost (Bodrozsán Alexandra – Szövetség) és a belvárost (Király József – Szövetség) immár egymás után kétszer veszítette el a Fidesz az önkormányzati választásokon. Ellenben az ellenzéktől visszaszerezte a három egyéni választókerületet magába foglaló Széchenyivárost, ahol Szamler László, Gaál Zsombor és Laczkó-Zsámboki Angéla – kellő önkormányzati erőforrással megtámogatva – elvégezték a kötelező politikai munkát, amit nem tettek meg a Szövetség korábbi képviselői.
Szűkített önkormányzatiság
Könnyű dolguk nekik sincs, ugyanis a városvezetés kellő városi erőforrás híján áll. Erről Szemereyné Pataki Klaudia polgármester beszélt szokatlanul nyíltan még a beiktatásakor, amikor ismertette a 2024–2029-es programját. Ekkor ezt mondta:
„Lassan nem sok döntési kompetenciánk marad itt az épület [Városháza] falain belül.”
Felsorolni is hosszú volna a listán szereplő feladatköröket, amelyeket a 2011-ben életbe lépett új önkormányzati törvénnyel elvettek az önkormányzatoktól, csupán néhány példa álljon itt. A településektől elvonták az államigazgatási feladatokat (a gyámhivatal, a földhivatal, a nyugdíjbiztosítás a kormányhivatalhoz került), valamint a kórházak és az iskolák fenntartói jogát. „Cserébe” a gazdaságilag erősebb városoknak szolidaritási hozzájárulást kell fizetniük. Kecskemétre a legújabb kormányzati döntést követően közel 8 milliárd forintos szolidaritási adót vetettek ki.
Bárki is kerüljön hatalomra 2026-ban – akár a Fidesz, akár a Tisza Párt –, a jogaiktól és forrásaiktól egyre inkább megfosztott önkormányzatokkal bizonyosan dolga lesz. Mert hiába a Fidesz–KDNP központosítása, a mindennapi életben az emberi sorstragédiák és a csoportos társadalmi bezuhanások városi szinten jelennek meg. Találóan valaki azt mondta, hogy az önkormányzat a magyar társadalom „konfliktuskonténere” (legyen szó lakhatásról, vagy egészségügyről) – még akkor is, ha erről az érintettek nem beszélnek.
A kialakult önkormányzati rendszert a nyilvános kommunikációban a Fidesz politikusai ugyan nem kritizálják, de mégis utalnak rá, hogy a központi elvonás nagyon komoly terhet ró a városi büdzsére, amelyből már régóta nem futja saját fejlesztésekre. A legutóbbi közgyűlési ülésen arról is döntöttek, hogy az önkormányzat 5,7 milliárd forintnyi hitelt vesz fel, amelyből a tervek szerint utak, járdák, kerékpárutak, parkolók, a futballstadion teteje, valamint a Könyves Kálmán körút mentén kerékpárút épülhet, továbbá mintegy 1,3 milliárd forint értékben fejlesztenék a sokat vitatott közvilágítást is.
Cseppfolyós törvények a rezsim védelmében
Egy-egy apró kiszóláson túl a fideszes képviselők katonákra jellemző módon, fegyelmezetten védik Orbán Viktor döntéseit. Tudják ugyanis, hogy a rezsim védelmében a következő hónapokban minden erőfeszítést megkövetelnek tőlük. Ehhez már felsorakoztak a polgármesteren kívül a képviselők, akik láthatóan megtanulták az AI-t is használni. Példa erre Sipos László, aki korábban alig posztolt, ma pedig már hosszú bejegyzésekben csatározik ifjú kihívójával, a közgyűlési felszólalásait kimaxoló Gyuris Dáviddal.
Ide tartozik továbbá a közpénzből működő önkormányzati sajtó politikai hadba állítása is – amely eddig is teljes kontroll alatt közölte a közéletről és a politikáról szóló cikkeit, műsorait. Kormányról csak jót, ellenzékről alig valamit, vagy csak botrányt.
Elméleti felvetés ugyan, de érdemes belegondolni, mennyivel érdekesebb, színesebb és nyugodtabb lenne a helyi közélet, ha a több száz millió forintból működő önkormányzati pártsajtó politikai diktátumok nélkül közölné a valóságot. A viták tisztességes bemutatása ugyanis nem konfliktust és rendetlenséget jelent, hanem éppen az ellenkezőjét annak, amit ma el kell szenvednünk a napjaink közéletét meghatározó törzsi háborúskodás zajában.
A közpénzből működő önkormányzati média például hónapokon keresztül vezette fel Cseh Tamást, aki úgy lett a Fidesz országgyűlési képviselőjelölt-jelöltje Szeberényi Gyula Tamás helyett, hogy közben a járási hivatal vezetője. Ebből is látszik, hogy 2025 Magyarországán a törvények cseppfolyósak, ahol a kormánypárt és az állam közötti határvonal szinte már nem is létezik – holott ez egy közel tisztességesen működő polgári jogállamban elképzelhetetlen.
A KecsUP Hírek már nyáron jelezte, hogy Szeberényi Gyula Tamás visszavonul a politikától jövőre. Ő még annak a generációnak a tagja, aki valamikor még vitázott, és hihetett is azok előremutató erejében. Amikor még helyben volt képviselő, majd alpolgármester, retorikai képességével jócskán kiemelkedett frakciótársai közül, országgyűlési képviselőként azonban – csakúgy, mint sokan mások a Fidesz frakcióban – belesimult az Orbán személyétől függő képviselők tömegébe.
Képviselőtársa, Salacz László azonban 2026 után is folytatná országgyűlési képviselőként. Ő úgy politizál, hogy semmit sem kockáztat, és csak a baráti sajtónak hajlandó megszólalni. A KecsUP az elmúlt években többször is kereste – nem válaszolt, nem adott magáról semmi hírt. Salacz ugyanakkor járja a körzetét, egyesületeket mozgat, önkormányzati vezetőket instruál, és következetesen teszi magát láthatóvá. Ezt az elmúlt 16 évben egyik ellenzéki képviselő sem tudta ellensúlyozni Bács-Kiskun 1. számú körzetében. Nem előzmények nélkül kapott ki tehát 2022-ben olyannyira Salacztól Kopping Rita, az ellenzék akkori közös jelöltje.
Támadók a rezsimvédők ellen
Kopping Rita – mint azt nemrég bejelentette – jövő tavasszal ismét elindul, immár a DK színeiben, önállóan. Így döntött a jobbikos volt polgármesterjelölt Lejer Zoltán, a Mi Hazánkos Hódi Zsuzsanna önkormányzati képviselő, valamint a Kutyapárt is. Mind a négy párt önállóan méretteti meg magát Bács-Kiskun 1-es és 2-es számú választókerületében. Indulásukkal egyúttal vállalják a Tisza felől várható nyomást, hogy ezzel veszélyeztetik a rendszerváltás esélyét. Ellenérvként az ellenzékiek azt hozzák fel: már bebizonyosodott, hogy minden 2/3-ad veszélyes.
Salacz és Cseh valódi ellenfelei a politikai szűzként felbukkanó két tiszás jelölt, Csőszi Attila és Molnár János lesznek. Egyelőre nagyon keveset tudni róluk, egyikük sem mutatta meg magát az elmúlt hónapokban politikai vitákban. Ők kerültek ki a házon belüli tiszás előválasztásból, és ők lesznek 2026-ban a Fidesz kihívói Kecskeméten. Szigorúan vett politikai feladatuk, hogy a csoportokra tagozódott tiszásokat irányítsák, és betöltsék azt a teret, amelyet az elmúlt több mint 10 évben csak mozaikosan tudott bepolitizálni a mostani parlamenti ellenzék.
A Tisza Szigetek – mint búvópatak – épültek ki a megyében és Kecskeméten, annak ellenére, hogy látványosan egyszer sem mutatták meg magukat különböző ügyekben, még az egyetemi alapítványi botrányban sem. Mégis – Magyar Péter és pártjához társított országos erőből fakadóan – tőlük remélik az Orbán-rendszerrel szemben állók a rendszerváltást – vagyis nem pusztán kormányváltást, hanem a Fidesz összezúzását.
Mert a magyar politika történetében nincs arra példa – eltekintve egy-egy rövidebb periódustól –, hogy a törzsekre szakadt feleket ne a másik politikai megsemmisítése vezérelte volna. Az egymást váltó rendszerek – legyenek szabadelvűek, konzervatívak, vörösek, polgáriak, keresztények vagy szocialisták – egymás tagadásával alapozták meg saját legitimitásukat, ezzel létrehozva a negatív alapító mítoszokat. Káosz helyett az elképzelt – nemzeti – többséget jelentő rendet és jólétet ígérték, a feltámadáshoz pedig egy erős kezű vezetőt gondoltak el. Nincs új a nap alatt.
2024 eleje óta Magyar Péter háromszor is járt Kecskeméten – legutóbb decemberben, egy napon Orbán Viktorral, és mindannyiszor több ezres tömeget tudott utcára vinni. Ez komoly tény abból a szempontból, hogy erre ma már helyben a Fidesz képtelen – mint azt láttuk december 6-án, amikor nagyon komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy 900–1000 fős rendezvényt hozzanak össze a Messzi István Sportcsarnokban. De ez senkit ne tévesszen meg. Orbán Viktor harcban edzett és harcban nyert ötször is – 1998-ban és 2010-től négyévente.
Magyar Péter elsőként indul, róla annyi bizonyosan már megállapítható: munkabírása kimagasló. Nem pártot épített lépésről lépésre, hanem mozgalmat maga köré. A Tisza Pártnak helyben – részben – ezért sokáig nem is voltak kézzel fogható arcai. Egyelőre viszont Csőszi Attila és Molnár János igen kevés saját autonómiával rendelkezik. Jelenleg komolyan vehető nagyinterjút sem adhatnak a jelöltek – a KecsUP Hírek munkatársainak sem sikerült egy beszélgetés keretében kérdezni még őket.
Ezt a tiszás politikai tanácsadók azzal indokolják, hogy a propaganda mindent kiforgathat, ezért nem lehet kemény helyzetnek kitenni az éppen debütáló jelölteket. A nehéz körülmények között működő szabad sajtó és az olvasóik szempontjából ez viszont hiányérzetet okoz, mert ilyen interjúk nélkül csak nagyon keveset tudunk meg arról, hogy a tiszás jelöltek (ahogy a fideszesek is) hogyan gondolkodnak társadalmi ügyekről, mit tennének egy-egy helyzetben, hogyan viszonyulnak a politikához, amelyet sikeres megválasztásuk esetén éveken át főállásként végeznek majd.
A politika magányában
Mindez beleillik abba a nagyobb képletbe, ahogyan a NER saját képére formálta a politikai viszonyrendszereket: a kormánypártiak csak a házisajtónak adnak interjút, nem vagy alig válaszolnak kérdésekre, és – egy-egy kivételtől eltekintve – teljesen kizárták a politikusok közötti nyilvános vitákat. Orbán Viktor és Magyar Péter között így aligha várható miniszterelnök-jelölti vita tavasszal, pedig ez a demokratikus politikai versengés szerves része kellene hogy legyen.
Ebben a politikai magányban ez a kijegecesedett törzsiség a KecsUP olvasói szempontjából rossz, igen kedvezőtlen. Sokkal többet kaphatnának a kecskeméti olvasók, ha a közszereplők beszélnének / beszélhetnének. A KecsUP kollektívája ilyen körülmények között is törekedett interjúk készítésére – mint ahogyan a kivételt erősítve beszélgettünk a kormánypárti Bán János alpolgármesterrel és Szeberényi Gyula Tamás országgyűlési képviselővel, valamint 2024 őszén a polgármesterjelöltekkel – kivéve Szemereyné Pataki Klaudiát, aki erre nem volt hajlandó –, vagy Libor Zoltánnal, aki magát jobboldaliként azonosította, illetve Garaczi Jánossal, aki a KecsUP-nak adott interjúban vallott arról, miért hagyta maga mögött a Fideszt. Ezek az interjúk is azt mutatták, hogy lehet normálisan beszélgetni politikáról.
Összeroppantani
A magyar politikai szereplők nem egy közös keretrendszeren belül, kölcsönösen elfogadott játékszabályok mentén küzdenek meg egymással. Orbán Viktor és politikai törzse a rezsim védelmében száll harcba a következő három hónapban, és mindent megfognak tenni, hogy fenntartsák a mai status quo-t, összeroppantva új ellenfelüket. A támadó fél szintén így cselekszik majd, akinek célja a 16 éve uralmon lévő régi elit összeroppantása.
Fordított szerepben van azonban Orbán Viktor, míg itthon rezsimvédőként lép fel a régi elit vezetőjeként, addig a nemzetközi politikában az uniót meghatározó elitek ellen szálltak harcba a Trumpisták-szuverenisták-populisták. A 2026‑os választás ezért nem csupán egy egyszerű parlamenti küzdelem lesz, hanem gyakorlatilag egy népszavazás, hogy Orbán Viktor elég erőskezű vezetőnek bizonyult-e vagy sem. Ennek fényében várhatóan a kormánypárti és az ellenzéki jelöltek – Salacz/Cseh és Csőszi/Molnár páros – rendkívül fegyelmezetten politizálnak majd, szorosan követve a központi irányvonalat.
