- Visszatérő értetlenséggel fogadják a lakók a véderdők fáinak kivágását Kecskeméten. Legutóbb a Szép utcai véderdőben történt vágás váltott ki vitát januárban, és hasonlóan rosszul fogadták a petőfivárosiak is, amikor az őket védő Izsáki úti és a Vízmű utcai fákat kezdték el kidarabolni.
- Katonatelepen évek óta konfliktusforrás a véderdők kitermelése. A fakivágások azonban nemcsak a négysávos út mentén élők, hanem a vasútvonal közelében lakók körében is komoly felháborodást váltott ki. A helyiek leginkább az egyoldalú lakossági tájékoztatást, valamint az ökológiai szemléletű zöldterület-kezelés hiányát sérelmezik. Elkeseredésükben nemrég csaknem négyszáz aláírással ellátott petícióval fordultak a körzet kormánypárti képviselőjéhez, Fekete Gáborhoz, a fakivágások leállítását és érdemi, közös tervezésen alapuló egyeztetést kérve.
- A tarvágásokat általában biztonsági óvintézkedéssel és a szükséges erdészeti beavatkozással indokolja az önkormányzat, és azzal, hogy az újratelepítést követően „hosszú évtizedek alatt kialakulhasson egy folyamatos erdőborítás”.
- Ezek az ügyek túlmutatnak önmagukon: jól jelzi, hogy a kecskemétiek ma már jóval érzékenyebben reagálnak minden egyes fa kivágására. A drasztikus gyorsasággal elsivatagosodó Kecskeméten ugyanis még a legkisebb erdősáv is a közvetlen természetes élettér minőséget meghatározó területté értékelődött fel.
„Az elmúlt időszakban több kecskeméti véderdő állapota kapcsán érkeztek lakossági megkeresések, amelyek nemcsak környezetvédelmi, hanem közbiztonsági és vagyonvédelmi aggályokat is felvetnek. A Szép utcai véderdőben az elmúlt időszakban nagy mértékű fakitermelés történt. A sajtóban is megjelent információk szerint a lakosság számára nehezen értelmezhető mértékű és jellegű beavatkozás zajlott, amely sokak szerint túlmutat egy véderdő rendeltetésével összeegyeztethető erdőkezelésen”
– írta Siposné Bodrozsán Alexandra (Szövetség a Hírös Városért) önkormányzati képviselő, aki a kecskeméti véderdők kezelésével kapcsolatban fordult írásbeli kérdéssel Szemereyné Pataki Klaudia (Fidesz-KDNP) polgármesterhez a februári közgyűlésen. A fakitermelések szakmai indokoltságára, az ellenőrzés módjára, a kitermelt faanyag értékesítésére, valamint a lakossági tájékoztatás hiányosságaira is rákérdezett, de főként arra volt kíváncsi, pontosan milyen koncepció és milyen hatósági kontroll alapján zajlanak a munkálatok a védelmi rendeltetésű erdőkben. Mint írta, a lakossági visszajelzések alapján többen is aggályosnak tartják az egyes fakivágások mértékét és a területek állapotát.
A Szép utcai véderdőben történt nagymértékű fakitermelés okairól, engedélyezéséről és a kitermelt fa sorsáról érdeklődött Tóth Szilárd (Szövetség) képviselő is, aki a polgármestertől azt is megkérdezte: miként kezelik a hajléktalantáborokat a Vacsi köz szélén húzódó erdőben, és tud-e arról, hogy a véderdő területén a közeljövőben építési beruházást tervezne valaki.
Erdőgazdálkodási folyamat és hatáskörök
A polgármester válaszában hangsúlyozta: az erdőgazdálkodás alapját a közgyűlés 155/2021. (XII.16.) határozatában elfogadott „modern szemléletű erdőkezelési koncepció”, valamint a 2024–2034 közötti időszakra vonatkozó 10 éves Erdőterv adja. A konkrét beavatkozásokról minden esetben az erdészeti szakirányító tesz javaslatot, a végső döntést pedig a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal Agrárügyi Főosztály Erdészeti Osztálya hozza meg. A polgármester szerint „mivel a szóban forgó területek védelmi rendeltetésű véderdők, minden tevékenység kizárólag a természetvédelmi szempontok és az erdőtervi korlátozások szigorú betartása mellett végezhető”.
Ki ellenőrzi a kivitelezést? A válasz részletesen kitér arra is, hogy a terepen zajló munkákat a megbízott erdészeti szakirányító – Szabó Lajos erdőmérnök – koordinálja és ellenőrzi. Az önkormányzat havi szakmai beszámolók alapján követi nyomon a tevékenységet, és a kifizetések csak ezek elfogadása után történhetnek meg. A polgármester által hivatkozott dokumentum szerint: „A modern szemléletű erdőgazdálkodás a komplexitást helyezi előtérbe, figyelembe véve az erdő gazdasági, ökológiai és társadalmi funkcióit. Fő szempont a fenntarthatóság, mely gazdálkodásának célja az erdő folyamatos megújulásának biztosítása és a természeti erőforrások hosszú távú megőrzése.” A városvezető állítása szerint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás is része a stratégiának, például aszálytűrőbb fafajok telepítésével és a biodiverzitás növelésével.
Vízmű utcai véderdő: még nincs lezárva az ügy
Az ellenzéki képviselő külön rákérdezett a Vízmű utcai véderdőben végzett fakitermelésre is, amely 2025 végén indult el, és amely több lakossági panaszt is kiváltott. A Vízmű utcában ugyanis nagy mennyiségű farönk és ág maradt rendezetlenül a helyszínen mind a mai napig, miközben Siposné Bodrozsán Alexandra azt az értesítést kapta, hogy a faanyag értékesítésre vár. Hozzátette: a lakók attól tartanak, hogy az elhanyagolt, önkormányzati tulajdonú terület bűnözést és illegális hulladéklerakást vonz maga után.
Szemereyné Pataki Klaudia válaszában erősítette meg, hogy „a fakitermelési munkálatok lezárása az önkormányzat részéről még nem történt meg”. A vállalkozót helyszíni szemle során már felszólították a terület rendezett állapotának visszaállítására, és ez jelenleg is folyamatban van. Azt is közölte: az átvétel csak akkor történik meg, ha „a fakivágás megvalósul, a kivágott fák rendezett, szállítható állapotban vannak a területen, melyet fényképek is igazolnak”. Az illegális hulladék felszámolására pedig már történtek intézkedések, azt évente többször összegyűjtik.
Mi lesz a kitermelt faanyag sorsa?
Mindkét esetben (Vízmű és Szép utca) a kitermelt faanyag értékesítése a vállalkozási szerződés alapján történik, a polgármesteri válasz szerint versenyeztetés útján. Bár a vagyonrendelet nem minden esetben írja elő kötelezően a pályáztatást, a városvezetés állítása szerint az értékesítés így történik, biztosítva az önkormányzati vagyon védelmét. A vállalkozó feladata a faanyag őrzése, valamint a terület helyreállítása is – kapták válaszul az ellenzéki képviselők.
A Szép utcai véderdőben focipályányi fa sérült
Az önkormányzat tájékoztatása szerint a véderdőben nem tarvágás, hanem felújító (bontó) vágás történt, különös tekintettel a forgalmas 5-ös főút és a lakóövezet melletti veszélyes fák eltávolítására. A buszmegálló mögötti területen a sok kiszáradt fa miatt alakult ki nagyobb záródáshiány. Az erdő 495 köbméteres fakészletéből 85 köbmétert, azaz mintegy 18 százalékot termeltek ki, a faanyagot értékesítik – írták a Tóth Szilárdnak címzett válaszlevélben. A vállalkozó a munkálatok után elszállította a felhalmozott hulladékot, a „fakitermelés során sérült felületeket („focipálya”) a faanyag elszállítását követően vállalkozó helyreállítja”, melyre a január 26-án tartott helyszíni szemlén már felszólították.
Mi lesz a visszaköltöző hajléktalanokkal? A Kecskeméti Városrendészet közlése szerint rendszeres, visszatérő ellenőrzésekkel igyekeznek megelőzni, hogy hajléktalanok tartósan megtelepedjenek a véderdő területén.
Megnyugtató választ kapott Tóth Szilárd az esetleges értékesítés ügyében: a Szép utcai véderdő, illetve annak bármely részének eladása nem szerepel a tervek között. Éppen ellenkezőleg, a városvezető hangsúlyozta, hogy a „Zöld Város” koncepció és a Klímavédelmi Védőfásítási Program keretében az erdőállomány növelése a hosszú távú cél.
Lakossági tájékoztatás: lesz változás?
Az egyik visszatérő probléma a lakossági kommunikáció hiánya volt – Siposné Bodrozsán Alexandra szerint. A válaszlevél végén a polgármester elismeri ennek jelentőségét, és jelzi: az önkormányzat „kiemelt figyelmet fordít a lakosság informálására”, ezért az erdészeti szakirányító feladatává tette a tervezett beavatkozások pontosabb és szélesebb körű kommunikációját.
A dokumentum szerint a jövőben a tájékoztatásban „kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a szálaló fakivágás fogalmának meghatározása, illetve a részleges fakivágások okozta erdőkép megváltozása”.
Nem lehetne figyelmen kívül hagyni majdnem 400 katonatelepi kérését
A Katonatelepi Erdőmentők közösségének tagja, Márta Krisztina biológus arról beszélt a KecsUP Híreknek, hogy két alapvető célt szeretnének elérni a véderdők ügyében. Egyrészt azt, hogy ne történjenek újabb tarvágások, hanem az erdősávok megőrzése érdekében inkább szálaló módszert alkalmazzanak. Amennyiben ez nem megoldható, úgy a fakivágások legfeljebb kisebb, „szobányi” foltokban történjenek. Másrészt azt is szorgalmazzák, hogy az erdészeti beavatkozásokat valódi, többkörös lakossági egyeztetés előzze meg, az eddig megszokott egyoldalú tájékoztatás helyett.
Az ügy előzménye, hogy 2025 szeptember–október fordulóján négy szakember és helyi lakos – többek között Dobrosi Dénes erdőmérnök, Márta Krisztina biológus, Budai Judit, a kezdeményezés szervezője – online petíciót indított. A felhívást csaknem négyszázan írták alá, részben az interneten, részben személyesen. Levelükkel Fekete Gábort, a körzet kormánypárti képviselőjét is megkeresték, aki a vonatkozó jogszabályokra és a város erdő koncepciójára hivatkozva, végül figyelmen kívül hagyta a kérést.
Indoklásukban szerepelt, hogy 2024 márciusában megkezdődött a katonatelepi véderdő első ütemű átalakítása: a Lugas sor, a Szőlőskert utca és a Bernát János utca közötti, 320A jelű erdőrészlet több mint félhektáros területén tarvágásra került sor. A szakmai indoklás szerint a nagy méretű hazai nyarak eltávolítását kemény lombos fajokkal történő felújítás követte volna, ám a munkák a madárköltési időszakban indultak, és másfél év elteltével az ültetett facsemetéknek csak töredéke maradt életben, miközben sűrű, homogén nyaras sarjerdő alakult ki. 2025 februárjában a 320F jelű erdőrészletben – a Zsigmond Ferenc és a Veres Péter utca sarkán – újabb félhektáros területen vágtak ki fákat; a lakossági kérésre meghagyott akácok és fekete fenyők mellett itt is kevés kemény lombos csemete maradt meg. Ugyanebben az évben a benzinkút mögötti nemes nyaras fásítást is kivágták, a beígért öntözés elmaradt, a csemeték többsége kiszáradt, így a megújítást láthatóan ismét a sarjakra alapozzák.
Márta Krisztina hangsúlyozta: a katonatelepi lakosok erős érzelmi kötődéssel viszonyulnak ezekhez a véderdőkhöz. Sokan éppen azért költöztek ide, mert a házuk előtt madárcsicsergés hallható, a fák pedig a száraz, forró nyarak idején hűvöst adnak. Ezek a véderdők nem csupán zöldfelületek, hanem valódi védőzónák: oxigént termelnek, felfogják a port, és tompítják a közlekedés zaját. Biológusként arra is felhívta a figyelmet, hogy még ezekben a kis kiterjedésű erdőkben is rendkívül értékes élővilág található. Számos védett faj él itt, például fülemüle, fekete harkály és füleskuvik, valamint olyan rovarok, mint a kis szarvasbogár és a diófacincér. Mint fogalmazott: minden tarra vágott területtel olyan értéket veszítünk el, amelyet a klímaváltozás korában különösen óvnunk kellene.
Hozzátette, hogy ha fakivágások során gyakran tuskózás is történik, az súlyosan roncsolja a talajszerkezetet. A homokos talajban az elültetett facsemeték rendszeres öntözés nélkül nem maradnak életben. Az elmúlt évek aszályos, szélsőségesen forró nyarai pedig országos tapasztalatok szerint is jelentősen rontják a fiatal ültetések túlélési esélyeit.
Márta Krisztina szerint éppen ezért kellene megőrizni a nagy fákat, amelyeket az erdészetek gyakran veszélyességre vagy „túlkorosságra” hivatkozva jelölnek ki kivágásra. Mint rámutatott: még az akácok is képesek 100–150 évig élni. A nagy fák nem csupán élőhelyet biztosítanak a madaraknak, hanem árnyékot adnak a fiatal csemetéknek is, védve őket a perzselő napsütéstől. Úgy véli, számos kijelölt példány évtizedekig elláthatná még a véderdő fontos ökológiai funkcióit. Ezek a fák hatalmas lombfelülettel rendelkeznek: árnyékolnak és párologtatnak. Szerinte a megfelelő gondozás – koronakönnyítés, a száraz ágak eltávolítása, sebkezelés – sok esetben elegendő lenne a biztonság fenntartásához. A megdőlt fákat sem szükséges automatikusan kivágni: tapasztalatai szerint a fa gyakran az ellenoldali erőteljesebb növekedéssel kompenzálja a dőlést, így kisebb beavatkozással is biztonságosan megtartható.
Arra a kérdésre, miért alkalmaznak mégis gyakran a városi erdőkben is tarvágást, azt válaszolta: a szálalás munkaigényesebb módszer, és az erdészek egy része – tisztelet a kivételnek – gazdaságosabbnak tartja a teljes letermelést. Ugyanakkor szerinte ez nem feltétlenül igaz, hiszen ma már a nagyobb erdőgazdaságokban is bevett gyakorlat a szálalás és vannak erdészetek, ahol már végeznek pontszerű, kis lékekben történő fakitermelést. Ezzel érik el, hogy az egykorú fákból álló erdőben legyenek fiatalabb és idősebb fák is, pont úgy, ahogy a természetben. Ez a megközelítés ráadásul hozzájárulhatna a véderdők diverzitásának és ellenálló képességének növeléséhez is: a kisebb lékekbe különböző fafajokat – például szilt, tölgyet vagy mezei juhart – lehetne telepíteni, a nagy fák pedig védenék a csemetéket és megtartanának valamennyi párát.
A petíciót kezdeményezők azt szeretnék elérni, hogy a jövőben minden véderdővel kapcsolatos munkát valódi, kétoldalú egyeztetés előzzön meg az önkormányzat által megbízott erdészet és a helyi lakosok között. Álláspontjuk szerint a városi erdőkezelésbe további szakembereket – tájépítészeket, ökológusokat, biológusokat – is be kellene vonni. A tarvágások következményeit ugyanis elsősorban a véderdők közelében élők viselik: számukra évtizedes várakozást jelent, mire a kivágott területen ismét erdő alakul ki – már ha az előrehaladott elsivatagosodás ellenére ez egyáltalán lehetséges.
Márta Krisztina úgy véli, éppen ezért lenne szükség a természetközeli erdőkezelési módszerekre, hiszen a megváltozott környezeti feltételek és a klímaválság új szemléletet és felelősebb beavatkozásokat követelnek meg.
