A politika nem bízik bennünk és saját végrehajtóiban sem. Minél centralizáltabb a hatalom, annál kevésbé van szüksége önálló gondolkodókra: helyettük csendes végrehajtókat keres, akik nem kérdeznek, csak végrehajtanak. Az nem a rendszer hibája, amikor ilyen embereket termel ki, épp ellenkezőleg: ez a célja és működésének logikája. De meddig hagyjuk, hogy hasznos idióták döntsenek helyettünk – mikor jön el helyben is a rendszerváltás? Alter Róbert véleménye.
A rendszer logikája
Ha valaki azt gondolja, hogy ez csak a szokásos túlzó általánosítás – hasonlóan a „minden politikus hazudik” mondáshoz –, elég megnézni a Neumann János Egyetemért Alapítvány körüli történetet. A héten elhangzott egy mondat az új vezetőtől: „Nagyon nem szeretném, hogy ebben az ügyben ártatlan emberek vagy hasznos idióták lennének meghurcolva…” Ez a mondat elsőre megnyugtatónak és empatikusnak tűnhet, mégis többet árul el a működésről, mint amennyit szándékoltan kimond.
Mert nem azt kérdezi, hogy miért kerültek emberek ilyen helyzetbe, ki hozta meg azokat a döntéseket, amelyek idáig vezettek. Ehelyett kész tényként kezeli, hogy vannak szereplők, akik legfeljebb „hasznosak” voltak egy náluk nagyobb játszmában, és persze a haszon nem társadalmi és közösségi, nem nálunk csapódik le, hanem azoknál, akik kiválasztották ezeket az embereket.
Ezek az emberek nem maguktól válnak „hasznossá”, nem egyik napról a másikra döntenek úgy, hogy félreteszik a józan ítélőképességüket. Egy olyan rendszerben működnek, ahol az információ szűrt, a felelősség elkenhető, a lojalitás pedig sokkal többet ér, mint a kérdésfeltevés képessége.
És egy ilyen közegben a „hasznos idióta” nem kivétel, hanem maga a feladat. Amiért ráadásul jó fizetés is jár.
Talán ez a legkellemetlenebb felismerés az egész ügyben, hogy nem néhány ember hibájáról beszélünk, hanem egy működési logikáról, amely újra és újra kitermeli ugyanazokat a helyzeteket és ugyanazokat a szereplőket. Persze ez nem menti fel őket a személyes felelősség alól, hiszen pontosan tudjuk mi is és ők is, hogy ők nem idióták – csak időnként hajlandóak úgy viselkedni, mintha azok lennének. Például egy 100 milliárd forintos döntés meghozatalakor.
Nem kivétel, hanem minta
Amennyiben valaki még mindig azt gondolja, hogy ez egy elszigetelt történet, egy félrement befektetési ügy, akkor érdemes egy pillantást vetni arra, mi történik a parlamentben, és kik is lesznek a képviselők ahhoz képest, mint akiket a választók akartak. A közelmúltban látványosan átalakult a Fidesz frakciója, kulcsszereplők léptek hátrébb, miközben új képviselők kerültek be a helyükre. Első ránézésre ez lehetne egy szokásos politikai generációváltás, de ha közelebbről nézzük, inkább ugyanannak a működési logikának a következetes érvényesülését látjuk: valaki számára hasznos emberek kapnak feladatot, ismét jó fizetésért.
A parlamenti képviselő ideális esetben képvisel: választókat, helyi érdekeket és véleményeket. Ehhez súly kell, erő és önbizalom. Önálló gondolat, konfliktusvállalás, akár szembemenés a saját oldallal is. De egy erősen központosított rendszerben ez nem előny: nem az a kérdés, hogy ki tudja a legjobban képviselni a választóit, hanem az, hogy ki mennyire kiszámítható, ki az, aki nem okoz meglepetést. Ki az, aki akkor sem emeli fel a szavát, amikor ezernyi kérdése lenne neki is és a választóinak is.
Ebben a logikában pedig a „súlytalan” képviselő nem hiba, hanem ideális választás: egy hasznos idióta.
Nem azért kerülnek be ezek az emberek, mert ne lennének képesek többre, hanem pont azért, mert akarnak ennél többet. Mert ebben a rendszerben lojalitásra van szükség, fegyelmezettségre és arra a képességre, hogy valaki pontosan azt tegye, amit várnak tőle: legyen az „elnök úr” számára hasznos.
Itt zárul össze igazán a kör
Mert lehet erre legyinteni, lehet azt mondani, hogy „én csak végrehajtottam”, „engem átvertek”, „én csak hittem annak, amit mondtak”, „én csak egy fogaskerék voltam a rendszerben”. Csakhogy sem a történelem, sem a jog nem szokta elfogadni ezt a magyarázatot. Egyre több ügyben látszik, hogy a hatóságok már felébredtek, és elindulnak azok felé is, akik eddig azt hitték, hogy érinthetetlenek.
Itt az ideje a hasznos idiótáknak is felébredni és a károkat minimalizálni: nincs már miért a pozícióban maradni, le kell mondani, és elballagni a megfelelő nyomozó szervhez, teljes körű beismerő vallomást tenni, és bízni az igazságszolgáltatásban, hogy ezt kellően enyhítő körülménynek tekinti.
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni. Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.
